Nothing Stays the Same [Hungarian translation]

Beszéltem a hölgyekkel amott az utcán

Tetkókat szívtam magamba, amik a szemem elé tárták a világot

A megértés ajtókat nyit ki

Arra a bonyolult szövedékre, hogy milyen jó lehetne a holnap

Elixírekkel leöntve, hogy a fájdalmaim enyhüljenek

És minden fekete-fehér gondolat fejet hajtott előttem

Ahogy a kivilágítatlan folyosóikon keresztül mentem

És amilyen gyenge vagyok, te olyan vagy mint egy angyal, aki mellettem áll

Mikor a bánat a nevemen szólít

Tudom, hogy semmi sem állandó

Beszéltem sokra tartott emberekkel

Örökké fehér szobákban és a lelkem besötétedett a szavaiktól

Amik lágyak és édesek voltak, mint a csókoló ajkak

A totális vígasztalanság kaleidoszkópja

Én is alkudoztam a sorssal meg ilyesmi

Halhatatlanságról kialkotott elképzelések nélkül

Megalkuvás nélkül vetettem el a kockát

És amilyen elveszett vagyok, te vagy az én irgalmas szamaritánusom1

Mikor a bánat a nevemen szólít

Tudom, hogy semmi sem állandó

1. Az irgalmas szamaritánus híres újszövetségi példázat (Lukács evangéliuma, 10:25–37).