Nincs több hibáztatás, arra vagyok hivatott, hogy megtartsam józan eszed,
Meg kell mentenem a lángot,
Meg kell mentenem szívedben a lángot.
Nincs több vér, én itt leszek neked, szerelmem,
Melletted fogok állni,
A világ elhagyott, kislány.
Látnom kellett volna, hogy ez így lesz,
Tudnom kellett volna a kezdetektől fogva, hogy mi múlik rajta.
Ha már szerettél és elveszítettél valakit,
Akkor tudod, milyen érzés a veszteség.
Elhalványul,
Távol kerül ettől a világtól,
Elsodródik, akár egy tollpihe,
Nem olyan, mint a többi lány,
A felhők között él,
A madarakkal beszélget,
Reménytelen kicsi lány,
Tudom, hogy ő nem olyan, mint a többi lány.
Nincs több szégyen, ő már túl sok fájdalmat érzet élete során,
Elméjében ismételgeti a szavakat:
Minden szerelem, mit adsz, vissza fog térni hozzád.