Ha az egész életünk csak egy álom, fantasztikus pózoló kapzsiság
Akkor meg kellene etetnünk az ékszereinket a tengerrel
Hogy gyémantok jelenjenek meg, s olyan legyenek nekem mint a törött üveg
És akkor a lány azt mondta nem tudja elhinni
A zseni csak a legendás idegen nyelvek viharában jön elő
Könnyed szemek és elárasztott tüdő
Északi felhőszakadás küldi szeretetét/szerelmét
Hé hold, kérlek felejts el leesni
Hé hold, ne menj le
Cukornád a könnyű reggelen
Szélkakas az én magányos egyetlenem
A tinta az oldal felé folyik
Leküzdi a napokat
Vissza néz mindkét lábfejre és azokra a kanyargó térdekre
Hiányzott a bőröd mikor keleten voltál
Összeütötted a sarkaidat és kívántál értem
A játékos fonal ajkak között
Azok a törékeny Bak Kibogozott szavak, mint több hónapos sálak
Tudom, hogy a világ egy törött csont
De elolvassza a fejfájásaidat és az otthonod
Hé hold, kérlek felejts el leesni
Hé hold, ne menj le
Cukornád a könnyű reggelen
Szélkakas az en magányos egyetlenem