Ahogyan te szeretsz.... nem szeret úgy más
Nem bízol semmit a véletlenre
Mosolyogsz, aztán rosszkedvű leszel
Furcsa, ahogyan szeretsz
Sokkal jobban csinálod, jobban mint én
És érzem legbelül...
Hogy üldöznélek, hogy megmondjam,
Úgy szeretlek, ahogy te szeretsz engem
De te többet...te jobban...
S felőlem eltűnt az ég, az árnyékban ülök,
Akár egy udvarban nőtt virág
De te többet...te jobban...
Mindig csak egyre jobban... mindig csak egyedül te
(És mi) Nem vagyunk együtt többé
Nem vagyunk együtt többé
Te hajszolod az életet és kiélvezel minden pillanatot
Én levegő után kapkodva követlek
Fáradtam ahhoz, hogy megvalljam, és megmagyarázzam neked,
Hogy az igaz szerelem hallgatni is tud!!!
Nem osztjuk többé meg egymással óráinkat,
Te alszol, míg én egy udvaron sétálok
Ahogy te szeretsz.... nem szeret úgy más
Egy életben csak egyszer
S erről egyre jobban meggyőzöd magad
De én meg szeretném magyarázni neked, hogy
Gyengédséget várok tőled... azt, hogy kimondd: "szeretlek"
Nem...már ez sem elég...mert szerelemről már nincs szó
Mert ez már csak egy fébevágott élet
De te többet...te jobban...
Mindig csak egyre jobban... mindig csak egyedül te
(És mi) Nem vagyunk együtt többé
Nem vagyunk együtt többé
Te hajszolod az életet és kiélvezel minden pillanatot
Én levegő után kapkodva követlek
Fáradtam ahhoz, hogy megvalljam, és megmagyarázzam neked,
Hogy az igaz szerelem hallgatni is tud!!!
Nem osztjuk többé meg egymással óráinkat,
Te alszol, míg én egy udvaron sétálok