Non capiva che l'amavo [Hungarian translation]

Itt ülve az ágyon visszagondolok ránk,

Azokra a napokra, melyeket a szél már elfújt

Annyi estét eltöltöttünk ugyanabban a bárban

A barátainkkal, akik most már nem látnak többé

A tekintete fény volt a szemeimben

A hangja a legédesebb hang volt nekem

Annyiszor gondoltam arra, hogy elmondom neki

Annyiszor gondoltam arra, hogy megteszem

Órákat töltöttünk az autóban a háza fele, közben beszélgettünk

Nevetett, viccelődött, és nem értette, hogy

Nem értette, hogy szerettem

És mindig, mikor szenvedett, én is szenvedtem

Annyi éjszaka sírtam anélkül, hogy bármit is mondtam volna

Miért, miért, miért, miért....

Nem értette, hogy szerettem

És mindig, mikor nem volt itt, meghaltam

Annyi éjszaka sírtam anélkül, hogy bármit is csináltam volna

És egy mosoly köde mögé bújtam

Nem értette, hogy szerettem

Az emlék egy penge a lélekben

Egy fájdalom, ami kegyelem nélkül éget

A neve élni fog az örökkévalóságban

Mind egy mély és kitörölhetetlen jel

Órák és órák, mikor minden szenvedést megérek magamban

Beszélt hozzám, nézett, és nem értette, hogy...

Nem értette, hogy szerettem

És mindig, mikor nem volt itt, meghaltam

Annyi éjszaka sírtam anélkül, hogy bármit is csináltam volna

Nem értette, hogy szerettem

Nem értette, hogy szerettem

És mindig, mikor nem volt itt, megőrültem

Annyiszor színleltem hasztalanul

És egy mosoly köde mögé bújtam

Nem értette, hogy szerettem

Nem értette, hogy szerettem

Nem értette, hogy szerettem

És mindig, mikor nem volt itt, megőrültem

Annyiszor színleltem hasztalanul

Nem értette, hogy szerettem

Nem értette, hogy szerettem

Nem értette, hogy szerettem...