Nos, a túléléssel nem
Volt gondom soha
A kérdés az volt, hogy maradjak épelméjű
Hogy találjak kiutat
Mindenért a világon meg kellett küzdenem
A belső békét nehéz volt megtalálni
Kellett egy hely, hol elrejtőzhetek
Ahol kicsit magamba tudok szállni
Nem gondoltam, hogy ez olyan fontos
Míg nem ismétlődött meg állandóan
Mindennap attól kellet félnem
Mi fog történni aznap éjszaka
Nem bírtam hallgatni már
Anyám sírását
Emlékszem, mikor megesküdtem:
Ez az utolsó alkalom, hogy engem valaha láttatok
És bizony, nem mentem haza többet
Azt mondják, az idő meggyógyít
És a sebeim ma már megváltoztak
Legbelül megpendült a szív szava
Hallanom kellett, ő mit mondana
Ő leült velem beszélni
Mélyen a szemembe nézett, várt
S azt mondta: Te nem vagy, nem vagy a fiam már
De hova is menjek, és mit kéne tennem
Te nem vagy, nem vagy a fiam már
De én segíteni jöttem, ó, én miattad jöttem
Nos, az évek oly lassan teltek
Mindennap csak arra gondoltam
Mit tegyek, ha összefutunk az utcán
Csak fussak el gondtalan?
Rejtekhelyeimről ki kellett bújnom
Szembenézni a tényekkel:
Ezt le kellene ülnünk megbeszélni
Így végül újra visszamentem
Azt mondják, az idő meggyógyít
És a sebeim ma már megváltoztak
Legbelül megpendült a szív szava
Hallanom kellett, ő mit mondana
Ő leült velem beszélni
Mélyen a szemembe nézett, várt
S azt mondta: Te nem vagy, nem vagy a fiam már
De hova is menjek, és mit kéne tennem
Te nem vagy, nem vagy a fiam már
De én segíteni jöttem, ó, én megkerestelek
És te nem vagy, nem vagy a fiam már