Itt állok,
Semmi más csak egy megtört ember, ahogy a halált bámulja az arcában.
Az összes hibám belém mart.
Essünk neki,
Egy újabb nap, még egy útelágazódás.
Soha nem tudom, hogy kiben bízzak,
Valaki elárulja, hogy melyik úton menjek?
Szükségem van egy jelre.
Szükségem van egy csodára!
Tudnom kell, hogy ez lehetséges-e.
Olyan sokszor hibáztam,
Van valami mód arra, hogy rendbe hozzam?
Istenem, ha ott vagy, hallanom kell téged!
Gyere vissza hozzám, megbocsájtok neked.
Oh, mennyire hiányoztál! (Hiányoztál)
Csak tudd, hogy minden alkalommal, mikor elrohansz én itt fogok várni!
Igen!
Ez nem rendes szerelem.
Figyelj ide, Figyelj ide!
Ez nem rendes szerelem.
Figyelj ide, ez abszolút!
Annyira félek elismerni, hogy valódi vagy
Mert félek attól, amit érzek
Amikor a szavaid életre kelnek
És a démonaimat fényre deríti, de én tudom, hogy itt vagy
Reszketek, ahogyan a fülembe suttogod, "Ne félj, gyermekem".
Gyere vissza hozzám, megbocsájtok neked.
Oh, mennyire hiányoztál! (Hiányoztál)
Csak tudd, hogy minden alkalommal, mikor elrohansz én itt fogok várni!
Gyere vissza hozzám, kedvesem.
Remélem tudod, hogy én mindig veled vagyok. (Mindig veled vagyok)
Oh, megbocsájtok neked!
Elveszítjük a hitünket a láthatatlanban,
Bizonytalanok vagyunk abban, amiben hiszünk,
Meghalunk a szeretetért, miközben az közvetlen előttünk van.
Feladjuk hitünket és álmainkat és hagyjuk, hogy a kétség uraljon.
Az ajtó akkor fog kinyílni, ha felfogjuk, nincs hozzá kulcsunk.
Próbáltam megmenteni önmagam, de elbuktam!
Elbuktam!
Gyere vissza hozzám, megbocsájtok neked.
Oh, mennyire hiányoztál! (Hiányoztál)
Csak tudd, hogy minden alkalommal, mikor elrohansz én itt fogok várni!
Gyere vissza hozzám, kedvesem.
Remélem tudod, hogy én mindig veled vagyok. (Mindig veled vagyok)
Oh, megbocsájtok neked!