Zenét hallok a levegőben ma este.
Egy ismerős, halványuló dallamot.
Valami nyomja megfertőzött lelkem,
Azt hiszem, emlékszem rád.
Felégettem a világodat,
Míg felemésztett a meggyőződésem.
Otthon maradtál rettegve,
Míg anya kimerészkedett.
Ne sírj, mikor a lámpások elalszanak!
Nemsokára ébren leszünk.
De szívem megtörik, ha kimondom:
Senki sem fog megmenteni.
Lehetnék a te bosszúálló angyalod,
De mindjárt vége ennek az álomnak.
Ne kiálts, ha minden farkas megtalál
Ezalatt a vérző hold alatt!
Felégettem a világodat,
Míg felemésztett a meggyőződésem.
Otthon maradtál rettegve,
Míg anya kimerészkedett.
Ne sírj, mikor a lámpások elalszanak!
Nemsokára ébren leszünk.
De szívem megtörik, ha kimondom:
Senki sem fog megmenteni.
Hallgasd figyelmesen húgod lépteit,
Nehogy elhalványulj itt magányosan!
Sosem láttam ilyen kísértetiesnek az éjjelt,
Ezeken a vérből és csontból álló utcákon.
Nem tudom visszatartani a szörnyet, mely az ereimben mászik…
Szenvedés a szemeimben.
Nem tudok már gyónás által megtisztulni,
Valami az égből figyel.
Felégettem a világodat,
Míg felemésztett a meggyőződésem.
Otthon maradtál rettegve,
Míg anya kimerészkedett.
Ne sírj, mikor a lámpások elalszanak!
Nemsokára ébren leszünk.
De szívem megtörik, ha kimondom:
Senki sem fog megmenteni.
Zenét hallok a levegőben ma este.
Egy ismerős, halványuló dallamot.
Nem tudlak megmenteni a közelgő szörnyektől,
De nemsokára felébredünk.
Bocsáss meg