Csomó van a torkomban
mely megtöri a hangomat
Nem találom a szavakat,hogy elbúcsúzzak.
Kereslek a fények között
Próbálok nem sírni
Neked adom minden álmomat, melyek meghódítottak minket
Nem hagylak el.
Egymás mellett nőttünk fel
Számolás nélkül játszottunk
Létrehoztunk egy történetet
Anélkül, hogy a végre gondoltunk volna.
Néha féltem
de megtanultam repülni
Add nekem a szárnyaidat mára
Mivel nem akarok földet érni.
Köszönöm az öleléseidet
Mindig tárt karokkal vártak karjaid
Mindig ugyanúgy.
Nem foglak elhagyni
Ha a szívedben hordasz engem
Örökre
Nem foglak elhagyni
És nem fogok elbúcsúzni
Ameddig nem fogsz elfelejteni
Én nem foglak elhagyni.
A memóriánk nem jó
az egész városban
Köszönjük a sok mosolyt, amit adtok
hogy fényt adtok a sötétségben.
És ha vissza tudnám fordítani az idő kerekét
Elmondanám a mai napról
Hogy én nem fogok változni ebben a szélben
vagy bármely más irányba.
Köszönöm az öleléseidet
Mindig tárt karokkal vártak karjaid
Mindig ugyanúgy.