Ha az élet egy folyó és a szíved egy hajó
És mint a víz kicsim, arra született hogy ússzon
És ha az élet egy vad szél ami a magasban fúj
És Amélia szíved van, mely meghallna csak hogy szálljon
Az ég tudja, nincsennek határok, és megláttam a mennyországot a szemeidben
És ha az élet egy bár ahol várnunk kell
Egy ember körül kinek keze az elefántcsont kapun van
Ahol hajnalig dalolunk félelmeinkről és sorsunkról
És ön-feliratolt dobozokba rakjuk a halottakat
Szemeidben, gyengén mint a pacsirta dala
Hogy ez a fekete éj valahogy
a szikra miatt melegebbnek tűnik
Hogy magához öleljen addig a napig
Amikor el nem tűnik a félelem
És a menny uralkodik
Az ég tudja, nincsennek határok
És megláttam a mennyet a szemeidben
Ha az élet egy dúrva ágy tüskéből és szegekből
És a lelked az Ember korbácsának és börtöneinek a rabszolgája
Ahol igazságra és jogra szomjazol s éhezel
És szíved a tiszta láng az Ember végtelen éjszakájában
Szemeidben, gyengén mint a pacsirta dala
Hogy ez a fekete éj valahogy
a szikra miatt melegebbnek tűnik
Hogy karjában tartson addig a napig
Amikor eltűnik a félelem
És a menny uralkodik
És a menny uralkodik
Amikor mind harmóniában leszünk
És tudod ami a szívünkben van
Álom megvalósul
Az ég tudja, nincsennek határok
És megláttam a mennyet a szemeidben
Az ég tudja, nincsennek határok
És megláttam a mennyet a szemeidben