Egészen egyszerű volt
Felettem volt az égbolt
Könnyűnek tűnt az élet,
Míg nem ismertelek téged
Tetszett, hát itt maradtam
Változni megpróbáltam
És olyan sokszínű lett így az élet máár,
Hogy talán megtalálom én őt,
Ki bennem vár,
És elkerül a magány.
De a színek halványúlnak,
Fellegek is előbújnak
Eltakar a szűrke árnyék,
Hogy lehet, hogy erről nem tudtam
Úgy tudom, van rossz bennem
Épp ezért el kell mennem
Nemtudom, hogy lehettél
Oly kedves hozzám,
Hogy talán megtalálom én őt,
Ki bennem vár,
És elkerül a magány.