Nikada [Hungarian translation]

Akár a por meghintesz engem önmagaddal,

az álomban engem csókolsz vagy engem hívsz.

És én gondolatban még mindig vele vagyok,

ahol a szivárvány elnyeli az összes színt.

Én soha nem fogok dalt írni neked,

elénekeltem minden dalomat neki.

Soha nem fogsz boldogságot találni bennem,

másnak adtam a lelkem réges-régen.

Tudod, hogy lehetsz különleges

vad, forró akár a sivatag.

De én még mindig érzem a lélegzetét,

az ő érintését a te ajkadról.