Nights in White Satin [Hungarian translation]

Éjszakák fehér atlaszselyemben, soha nem érnek véget,

Levelek, amiket megírtam, és sosem küldtem volna el.

Szépség, mi folyvást hiányzott, akárcsak ezek a szemek.

Hogy mi az igazság, azt többé el nem beszélhetem.

Mert szeretlek, igen szeretlek téged, oh mennyire szeretlek.

Az embereket bámulom, egyesek kézenfogva,

Soha nem érthetik meg, mi a szenvedéseim oka.

Néhányuk megmagyarázná, készenkapott gondolatokkal,

Hogy amivé válni akarsz, azzá leszel hamarosan.

És szeretlek téged, igen szeretlek,

Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.

Éjszakák fehér atlaszselyemben, sosem érnek véget,

Levelek, amiket megírtam, de sosem küldtem volna el.

Szépség, mi folyvást hiányzott, akárcsak ezek a szemek.

Hogy mi az igazság, azt többé el nem beszélhetem.

És szeretlek téged, igen szeretlek,

Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.

És szeretlek téged, igen szeretlek,

Oh mennyire szeretlek, oh mennyire szeretlek téged.

Lélegezz mélyeket

Az ereszkedő homály

Elnyeli a fényeket

És minden szobát

Magányos emberek

Visszanéznek és keseregnek

Újabb hasztalan nap

Elvesztegetett energia

Szenvedélyes szeretők

Egyként küzdenek

Magányos férfi kiált szerelemért

És nem kap semmit

Kismama kapja fel

És szoptatja fiát

Városi időseknek

Hiányzik a fiatalság

Közömbös égitest

Mi uralja az éjszakát

Elnyeli a színeket

Amerre a szem ellát

A piros szürke és

Fehér a sárga

De miénk a döntés

Kinek melyik a valósága

És

Melyik illúzió csupán