A szerepem várhat
Én csak nézném még
A rohanó tájat
Egy kis időt kérek
És összeállnak majd
A szanaszét részek
Felemészt a sok útvesztő
Érints meg énidő
Túl rég várok rád
Elegem van a városból
A hangok hívnak a távolból
Szaladnak a házak, futnak a fák
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak néha önmagammal
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak négyszemközt önmagammal
Egyedül ébren
Előbújik végre
Az igazi énem
Úgy remeg az ajkam
Egész éjjel némán ül
A csend rajtam
Ha felemészt a sok útvesztő
Érints meg énidő
Túl rég várok rád
Elegem van a városból
A hangok hívnak a távolból
Szaladnak a házak, futnak a fák
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak néha önmagammal
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak négyszemközt önmagammal
Pár percet kiszakítok
Magamnak, mert megkívántam
Nem félek egyedül, szeretem
Ha a csend a társam
Láttam már közelről, hogy
Eltűnik a múlt a mában
S minden a helyére kerül
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak néha önmagammal
Nem kell más, csak hogy
Találkozzak négyszemközt önmagammal