Nem, ez semmi más, csak egy dal
amely visszajön néha.
Semmi, csak egy mosolya, egy emléke
egy fiúnak régről.
Mikor a napjaim szürkék
Amikor behavazott az életem
Ő visszajön az emlékezetembe
A francia gimnáziumnál egy este megvárt
mosolygott Nicolas
Nicolas, Nicolas,
az első könnyeim miattad hullottak.
Gyerekek voltunk,
de a fájdalmunk felnőtteké volt.
Nicolas, Nicolas,
ez szerelem volt, de ezt nem tudtuk.
Ez az élet, amely visz bennünket,
elvisz bennünket ahova akar és ahova megy.
Egy fiatal fiú nagyon nagy szemekkel,
egy parton, ott sirt.
Sokat havazott azóta, ott Párizsra.
És ő nem tud semmit rólam és az életemről,
azt amit csinálok, aki vagyok.
Ő nem ismerte a másik Maritzát,
ő őrzi a valódit ott.
Nicolas, Nicolas
az első fájdalmam neve te voltál.
Tudtam, hogy sohasem,
nem fogok visszajönni ide veled.
Nicolas, Nicolas
ez szerelem volt, de nem tudtuk.
Az idő az, amely elmúlt,
amely teremtette minden fájdalmunk és örömünk.
Nicolas, Nicolas,
az első könnyeim miattad hullottak.
Gyerekek voltunk
de a fájdalmunk felnőtteké volt.
Nicolas, Nicolas,
ez szerelem volt, de nem tudtuk.
Ez az élet, amely visz bennünket,
elvisz bennünket ahova akar és ahova megy.
Nicolas, Nicolas