Napok óta fekszem az ágyamban és nem csinálok semmit,
S miután felkelek, újra pihenni kezek;
És gyakran fontolgatom, hogy írok neked,
És bosszankodom, amiért fekve maradok...
És most olyan sok minden hiányzik, amit miattad szerettem;
Otthon a falaknak ordítok,
Míg odakint némán magamban
És néha azt gondolom,
És néha azt gondolom,
Újra veled kéne lennem
Nem semmi nélküled**,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Aztán a barátaim kommentálását hallgatom,
Mert persze mindeniknek van hozzászólnivalója,
De valójában én ezt az egészet egyáltalán nem akarom hallani,
Mert ezek a tanácsok csak felzaklatnak
És most olyan sok minden hiányzik, amit miattad szerettem;
Otthon a falaknak ordítok,
Míg odakint némán magamban
És néha azt gondolom,
És néha azt gondolom,
Újra veled kéne lennem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb, sokkal kevesebb nekem
Nem semmi nélküled,
De kevesebb
És megint ott fekszem az ágyamban és nem csinálok semmit,
S te azt írod nekem, hogy nem akarsz többet hallani felőlem,
Aztán azt gondolom, soha nem mondtam el neked mindent,
De legalább nem semmit***