Még mindig az árnyékos utcákon állok
És idegennek néztem azt az embert
Te azt gondolod, csak akkor ismersz engem mikor felkapcsolod a villanyt
Most a szoba megvan világítva, vörös veszély
Bonyolódik, kering
Új élet, új élet
Működik, fejlesztődik
Új élet, új élet
Egy másik helyre történő átmenetek
Így az idő lassabban múlik majd el
A jellemzők összeolvadnak és az árnyékod vörös
Akár egy film amit láttam, most mutasd meg nekem
Az arcod rejtve van és mi a látótávolságon kívül vagyunk
És az út csak a semmibe vezet
Az idegen (aki) az ajtó előtt van, csak ugyanaz mint ezelőtt
Így nincs a kérdésre a válasz
Még mindig az árnyékos utcákon állok
És idegennek néztem azt az embert
Te azt gondolod, csak akkor ismersz engem mikor felkapcsolod a villanyt
Most a szoba megvan világítva, vörös veszély