Never Forget [Hungarian translation]

Lágyan énekel az éjszakában,

Imádkozik a reggeli fényért.

Arról álmodik, milyenek is voltak,

Hajnalban szabadok lesznek.

Emlékek kísértik elméjét,

Mentsd meg őt a végtelen éjszakától.

Melegen és gyengéden suttogja:

Kérlek, jöjj vissza hozzám.

És mikor az aranyló Nap felemelkedik

Messze a tengeren túl,

A hajnal fel fog virradni,

Ahogy a sötétség elhalványul,

S mi örökké szabadok leszünk.

Sose feledd,

Ami tettem, amit mondtam,

Mikor neked adtam mindent,

A szívem és a lelkem.

A reggel el fog jönni,

És tudom, mi eggyé válunk/egyek leszünk,

Mert még mindig hiszem,

Hogy emlékezni fogsz rám.

Gyászol a holdfényes ég alatt,

Visszaemlékszik arra, mikor búcsút mondtak.

Hol van az egyetlen, kit ismert?

Oly távolinak/réginek tűnik.

És mikor az aranyló Nap felemelkedik

Messze a tengeren túl,

A hajnal fel fog virradni,

Ahogy a sötétség elhalványul,

S mi örökké szabadok leszünk.

Sose feledd,

Ami tettem, amit mondtam,

Mikor neked adtam mindent,

A szívem és a lelkem.

A reggel el fog jönni,

És tudom, mi eggyé válunk/egyek leszünk,

Mert még mindig hiszem,

Hogy emlékezni fogsz rám.

Sose feledd,

Ami tettem, amit mondtam,

Mikor neked adtam mindent,

A szívem és a lelkem.

A reggel el fog jönni,

És tudom, mi eggyé válunk/egyek leszünk,

Mert még mindig hiszem,

Hogy emlékezni fogsz rám.

Oh, még mindig hiszem,

Hogy emlékezni fogsz rám.

Oh, még mindig hiszem,

Hogy emlékezni fogsz rám.