Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.
Nem akarom, hogy egy perc is kárba vesszen,
Nincs vesztegetni való időnk.
Egyikünk sem éri meg biztosan a holnapot,
A döntéseink csak rajtunk múlnak.
Felejtsd el a napfelkeltét,
Verd ki az álmot a szemedből,
Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled.
Maradjunk így örökké,
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.
Olyan nehéz elképzelni, hogy szerte fog foszlani,
De ami a magasba emelkedett, az le is fog esni.
Miért nem élhetjük az életet következmények nélkül?
Miért nem élhetünk a pillanatnak?
Felejtsd el a napfelkeltét,
Verd ki az álmot a szemedből,
Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled.
Maradjunk így örökké,
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.