Feladtam volna az életemet miattad
Azt hiszem igaz, amit a szerelemről mondanak
Vak
Csajszi, egyenesen a képembe hazudtál
A szemembe nézve
És én hittem neked, mert jobban szerettelek, még az életnél is
Mindaz, amit meg kellett tenned az a
Bocsánatkérés volt.
Nem mondtad azt, hogy sajnálod
Nem értem
Nem törődsz azzal, hogy megbántottál
És mostanra egy fél ember vagyok
Hogy régebben, amikor te és én voltunk
Nem szerettél eléggé
A szívem soha nem gyógyulhat meg
És sosem fogsz már újra szeretni.
Nem, nem, nem, nem, nem, nem.
Szomorúság vár rám a sor végén
A tehetetlenség nézte, hogy összetöröd a szívem
És a magány csupán azt akarja, hogy újra itt legyél velem
A józan ész tudja, hogy nem vagy elég jó nekem
Mindaz, amit meg kellett tenned az a
Bocsánatkérés volt, és tudod.
Nem mondtad azt, hogy sajnálod
Nem értem
Nem törődsz azzal, hogy megbántottál
És mostanra egy fél ember vagyok
Hogy régebben, amikor te és én voltunk
Nem szerettél eléggé
A szívem soha nem gyógyulhat meg
És sosem fogsz már újra szeretni.
Pokolian azt kívánom, hogy bárcsak vissza tudnék menni az idő
Akkor talán én is láthatnám, hogy hogyan
A megbocsátás azt mondja, hogy adnom kéne neked még egy esélyt
De most már túl késő, vége van már.
Nem mondtad azt, hogy sajnálod
Nem értem
Nem törődsz azzal, hogy megbántottál
És mostanra egy fél ember vagyok
Hogy régebben, amikor te és én voltunk
Nem szerettél eléggé
A szívem soha nem gyógyulhat meg
És sosem fogsz már újra szeretni
Újra.
Újra, igen, igen
Újra, újra, újra, igen, igen, igen
Nem fogsz szeretni.