Ismertem egyszer egy kislányt,
Szívében ott volt a jel
Vágyta a tengert és jól bánt
A szeretett népével
Utadban nagy vihar üldöz
És elérhet oly’ sok vész
(ám) Sebedből gyógyulva rájössz
Miért élsz
Ha visz az út, menj és engedd,
Hisz nem tilos mássá lenned,
De valami nem lesz másként,
Egy pici hang ott él benned
És tudom, hogy téged szólít
Vaiana, gondold át
Vaiana, kérdem:
Ki vagy te? Mondd el hát!
Ki vagyok?
Akiben benne él a tenger
és egy népért harcot vív
Csak ez hív
Aki egy törzsfőnöknek leánya
Tudom az ősöm, sok utazó,
Igazi nagy kalandozó
Ez úgy hív
Aki idejutott valahogy
Kit a távol szólít
Sokat tapasztalok, de a cél
Mégis úgy hív!
Ahogy súg ez a távoli hang, érzem rám vár
Elér a szó, el már soha nem zárnám
Tudom itt vagy és itt leszel, emléked átjár
A szívem már így készen áll
Nevem Vaiana!