Az én glóbuszomon olyan sok terület van kenyér nélkül
és az egykori színes részeket egy vérfolyam naponta pirosra színezi,
a mohóság, a gyűlölet; az irigység és a bosszúvágy ennek a világnak a ragályai,
az immunis rendszer megbízik az igazi istenben, a pénzben.
Az okosság a földen hever,
Az értelem még megőrül,
A legalacsonyabb ösztönök odavágnak,
ahova csak néz az ember.
Ez mind oly messzire tűnik, de a te ajtót előtt kezdődik,
A legközelebbi, aki érzi a hideget, többnyire nem tehet róla.
Új hidakat, folyók tele hülye emberi arroganciával,
Új hidakat völgyek fölé a legmélyebb intoleranciának,
Új hidakat, új utakat, amelyeken egymás felé megyünk,
Teljesen óvatosan, tele tisztelettel, hogy jól bánjunk egymással.
Fiverek vannak a törzsasztalnál, pálinka a fejben, a szellemet a pohárban,
gondban a hazáért, fejlődik az idegengyűlölet,
Hogy a németek jobb emberek, és aki nem tudná, ott tudja meg,
és hogy ez mind nem volt olyan rossz Adolfnál a náci évek alatt.
A sejk nagyon szívesen látott,
Ha a páncélokért dollárokat ad,
A honfitársa, aki a kínzás előtt menekül
kevésbé népszerű.
Az ajtót hamaosan bereteszelik. Ez vajon nem mendedékjogi csalás?
A néhány jó szándékról szóló fénylánc még sokáig nem elég.
Új hidakat, folyók tele hülye emberi arroganciával,
Új hidakat völgyek fölé a legmélyebb intoleranciának,
Új hidakat, új utakat, amelyeken egymás felé megyünk,
Teljesen óvatosan, tele tisztelettel, hogy jól bánjunk egymással.