Könnyek hullottak a szemembõl,
sírni akartam
Arcom szomorú festmény,
Beszélnünk kell, beszélnünk.
Kisírtam szemem, nincs már több könnyem,
Mint egy gyermek, kit megfosztottak az anyatejtõl.
Megkérdezted talán, hogy vagyok,
Honnan is tudhatnád, talán ma éjjel nem vagyok jól,
Anélkül, hogy megértenél,
Anélkül, hogy meghallgatnál,
Anélkül, hogy mondhatnék valamit,
Hová mégy el csak így?
Talán csak egy ágy vagyok,
érzéseim darabokra törtek,
Éjjelem és nappalom
Két emberért élem.
Megkérdezték, hogy vagyok,
El is mondtam valakinek, talán nem kellett volna?