Nem kelek már fel. Csak a néma földre fekszem.
Értem sírnotok nem kell. Nélküle semmi lettem.
Én nem kelek már fel. A kőbe süllyed a testem,
Az éj a szívemben, az ég a szememben.
Kő, az vagyok, csak egy kő.
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva.
Nem kelek már fel. Járjatok csak rajtam!
Ő itt veszített el. Egyedül itt maradtam!
Én nem kelek már fel. Csak ha eljön értem újra.
Magához ő emel, és visz egy messzi útra.
Kő, az vagyok, csak egy kő.
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva.
Kő, az vagyok, csak egy kő.
Nélküle örökkön árva, Egy érintésre várva.
Nem érzek, és nem látok.
Vak éjszakában várok, hogy eljön értem még.
Kő, az vagyok, csak egy kő.
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva.
Kő, az vagyok, csak egy kő.
Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva.