Felnőnek végül mind a fenyők,
Zúg a daluk mélységes rétegeken át.
Karjuk úszó felhők felé lendül,
És lengnek mind egyszerre, lassan.
Éneklő fenyves zúgó moraja,
Mesehangja körbe-körbe.
Mint melegcsókú nyári széllel
Dőlnek boldogan aranyhajú búzamezők
A föld szomorú szívére,
Úgy zúg a daluk az én nyelvemen!
Búzamező, napban, arany szélben zúgó-súgó
Búzamező, jaj, hogy sajog szívem érted!
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet,
Bánat s rejtelem.
Búzamező, napban, örök szélben zúgó-súgó
Búzamező, jaj, hogy sajog szívem érted!
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet,
Bánat s rejtelem.