Nem szeretem Januárt sem a fehér téli fagyokat.
Minden hóban én látom azokat a lábnyomokat,
kicsinyke lábak nyomát, harmincas és egynéhány,
ahogy lassan távolodnak.
Többé nem járok át Dositej utcájában
és fogalmam sincs ha megkérdezik az hol van.
Azt a kétszázhat lépést végig az utcádban
én soha meg nem számoltam.
Soha meg nem óvtalak,
nem őriztelek, cirógattalak.
A szerelmed eltapostam,
mindenhez számot adtam.
Soha se nem kíméltelek
nem tudtam megállni sem maradni.
mi lesz belőlem nem tudom,
én kicsiny angyalom?
Nem nézek filmeket a kora hetvenes évekből,
elég a szomorú válásokból és könnyekből.
Ki mit vesz észre? Furcsa egy világ népe,
oly könnyen könnyre fakadnak.
Soha meg nem óvtalak,
nem őriztelek, cirógattalak.
A szerelmed eltapostam,
mindenhez számot adtam.
Soha se nem kíméltelek
nem tudtam megállni sem maradni.
mi lesz belőlem nem tudom,
én kicsiny angyalom?