Mindenkinek nehéz, de mikor volt könnyű nekünk?
Senki sem emlékszik már, az anyját
Ők azt akarják, hogy ne hórázzunk, na akasszák a kedvüket a fogasra
Mi nem vagyunk a senkié
Megvan a nagypapa portéja a falon
A történetek, amiket a bajsza alatt mesélt, a kályháról
Ismeretlenek vagyunk, de szabadok, mint egy tengelic
És, így né, ellenükre örülünk
Magányban születünk és halunk meg
Az élet szegmense rövid és sokan azt hiszik, hogy mi nem igyekszünk
Ok nélkül szeretni, butamód meghalni
S hogy ne igyunk, de mi tudjuk
S nem hogy tudjuk, mi hisszük, mi érezzük
De hogy örök legyen a dolgunk, ha vész van, megállunk
A problémáink részei a díszletnek
Ők szét akarnak morzsolni, de mi ellenükre örülünk
A csillárocska ég, az ajtó bezárva
Mi nem gyorsan szeretünk, mi lassacskán szeretünk
Az élet vize nekünk a forrásvíz
Szabadbirtokosok vére vagyunk, az erdők szívéből
Mioritikus táj, mondjátok, nem ismerünk magunkra
Béreljük a hozományt, és egy helyet a temetőben
És ma újra kiugrik a kakas feje a fejsze alól
Ha nehéz idők jönnek is, ellenükre örülünk
Ellenükre örülünk
Ellenükre örülünk