Tetszett, mikor olyannak láttam őt, mintha lángolna,
Sötét, holt szeme elbűvölt,
Ahh, most más valaki birtokolja szívét,
Ahh, kezei elsöpörték rajongásom.
Tiéd ez a szerelem, melyet szítottál.
Olyan vagyok, akár a magányos, havas hegyek.
Az életünkben nem mindig van ott a szerencse,
A szerelmem kifakult, ifjúként már elpocsékoltam,
Szívem még sosem sírt ennyire bánatosan,
Legalább fogadd áldásomat, hogy békésen alhassak.