Az az arc, ott, az enyém?
Azok a kereső-kutató szemek az enyémek?
Azok az én üres kezeim?
Nem hiszem, az nem lehet, nem hiszem!
Ez a zsákutca a végzetem?
Az a hang, ez a sírás, az enyém?
Az az idegen ott, a szeretőm?
Nem hiszem, az nem lehet, nem hiszem!
Hogy megváltozott minden,
Mindennek más lett a színe.
Eddig volt kék, babarózsaszín, zöld,
Nem lehetett álom, amit láttam.
A saját teremtményem oltalmaz belülről,
Saját szavaimmal igyekszem meggyőzni magam.
Ne hagyd eljönni utolsó napom, rendben?
Nem hiszem, az nem lehet, nem hiszem!