Huszonnégy éves voltam,
Mikor találkoztam az igazival
Huszonkettő unokánk lett, ma már megöregedünk
A házban, amit a bátyád adott neked.
Azon a nyári napon, mikor megkértem a kezét
Fogászati aranyból készítettem a gyűrűjét
És megkértem az apjától, de ő azt mondta:
"Nem, nem veheted el a lányom."
Ő és én elszöktünk
Nem foglalkozva a vallással
Akkor is elveszem a nőt, akit szeretek
A Wexfordi határnál
Ő Nancy Mulligan volt,
Én William Sheeran
Felvette a nevem, így egyek lettünk
A Wexfordi határnál
A Guy's kórházban találkoztam vele a második világháborúban,
A katonai kórteremben dolgozott
Soha nem láttam ilyen gyönyörűséget,
Amíg meg nem láttam őt.
Nancy volt az én boldogságom*
És kölcsönzött ruhákban házasodtunk össze
Nyolc gyerekünk lett, már megöregedünk,
Öt fiunk, és három lányunk.
Ő és én elszöktünk
Nem foglalkozva a vallással
Akkor is elveszem a nőt, akit szeretek
A Wexfordi határnál
Ő Nancy Mulligan volt,
Én William Sheeran
Felvette a nevem, így egyek lettünk
A Wexfordi határnál
A hófehér szál alapján a koromfekete hajában
Több mint hatvan éve szeretem őt
Most a tűz mellett ülünk az öreg karosszékeinkben
Tudod Nancy, hogy rajongom érted.
A vidéki fiú Belfast mellől
Soha nem törődtem a dicsőséggel, (?)
Mert a szívem a déli földé lett,
Nincs eltérés a kettő között, biztosíthatlak
Ő és én elszöktünk
Nem foglalkozva a vallással
Akkor is elveszem a nőt, akit szeretek
A Wexfordi határnál
Ő Nancy Mulligan volt,
Én William Sheeran
Felvette a nevem, így egyek lettünk
A Wexfordi határnál