Veled elindulnék
Veled megérkeznék
Oda, hol az élet nem halványul
Nem fakul
Veled megpihennék
Nevén nevezném
A dalt mely mélyre szúr
Hívó ébresztő szavunk
Köszönt sok váratlan év
Amit mindkettőnk remélt
Nem lesz nehéz a kereszt
Nem lesz könnyű a vér
Túl, a pusztán túl
Nyit ajtót ránk a nyár
Négy fal mögött a szívünk
Rajtuk át nyílvessző jár
Te nem olyan nő vagy
Aki faképnél hagy
Veled minden perc megfér
Egy szalagon
Ez már az a korszak
Mikor új szelek fújnak
Nagybetűs szavak
Hófehér papíron
Tán hagyták, hogy fújjon a szél
Veled újabb szelíd zenét
Lehet elrejtették a fényt
De a vágyam újból remél
Ki tudja, árvák voltunk és
Kettőnkről szól ez a dalvihar
Egy merész mesét sóhajt a hajnal
Egy merész szódiadal
Kebledre hajtom a fejem
Hadd halljam kiért dobban ott bent!
Kiért dobban ott bent?
Mondd, kiért gyullad a lángod az égig fel!
Égni kell!
Egymás kezét a jóban, rosszban
Ugyanúgy érni el
Majd szótlan és némán élni a békét
Csöndben pirulni el
Te nem olyan nő vagy
Aki faképnél hagy
Veled minden perc megfér
Egy szalagon
Ez már az a korszak
Mikor új szelek fújnak
Nagybetűs szavak
Hófehér papíron