A csillagokat is nékem adnád, vagy tán megvalósítanád minden álmom - ígéred
De minő kár, hogy én ekkora fájdalomban élek
Mindent nékem ígérsz, amit úgy hívnak: Szerelem,
Ám, még így is pontosan tudod, hogy soha sem lehetsz velem...
Mit is szerethettél bennem oly nagyon,
Amit nem kaphatsz, s nem is találhatsz meg máshol?
Sorsom mért volna boldog, ha már ott vagyok - valahol
Messze Tőled, Kedvesem..., már egészen távol...
Találj hát új társat, szállj egy másik égre,
Senki sem tudja majd, velünk mi történne
Hogy miért emészt a bánat, s hogy Érted minden este miért is iszom én,
Miért teszek úgy, mint kinek nincs baja, mint aki szépen él,
Mintha vélem még mindig itt lennél...?
Találj hát új társat, szállj egy másik égre,
Senki sem tudja majd, az útnak miért szakadt vége
Hogy miért is emészt a bánat, s hogy Érted minden este részegre iszom magam,
Hogy úgy élek eztán, akár egy kivert kutya - gazdátalan,
S hogy miért is nem tudlak elengedni... ennek ellenére...?
A szél már rég arrébb sodort, más, idegen útra,
A legjobb így hát az lesz, ha el sem mondom Néked,
Miféle bánat telepedett reám, s hogy bár itt volnál... újra,
Evégett úgy teszek majd, mint kiben a láng már régesrég kiégett...