Nachts weinen die Soldaten [Hungarian translation]

Egy kereszt a hóban,

Egy katona sírja.

Azt kérdezem, vajon ki lehettél?

Büszkélkedtél a hőstetteiddel?

Voltál-e szerelmes és kinek hiányoztál?

A fehér kereszteden még a neved sincs rajta.

'1916' festette rá valaki.

Neked nem segített Isten, ima, sem ámen.

Idegen számlára fizettél a véreddel.

Fiatal voltál-e még, talán magad is apa?

Tudtad-e, láttad-e valaha a gyermeked?

Éjjelente sírnak a katonák.

Számtalan könny az arcukon.

Éjjelente sírnak a katonák.

Már csak számok, nincs súlyuk

A fehér kereszted sajnos nincs egyedül.

Ahol ma áll, még milliók állnak.

A katonákból csak csontvázak maradtak,

A nagy háborúból ez a halott-temger

Mond meg halkan, hogy lett vége?

Szíven talált egy jól irányzott lövés?

Éjjelente sírnak a katonák.

Számtalan könny az arcukon.

Éjjelente sírnak a katonák.

Már csak számok, nincs súlyuk

Mondd, miért.

Mi húzott a harcokba?

Hamis hűség, a haza eszméje?

Barátok voltak, akik rábírtak?

Mondd, katona, mikor tűnt reményed.

Éjjelente sírnak a katonák.

Számtalan könny az arcukon.

Éjjelente sírnak a katonák.

Már csak számok, nincs súlyuk

Így állok egyedül a holtakkal

És azt szeretném, bár tanult volna a világ.

A tavasz elküldi hozzám az első követét,

De már elfelejtettem remélni.