Ami jó van a világon, én azt mind Néked adtam
De aztán: vége lett - elmondom, abban a pillanatban!
Igen, ez akkor volt, mikor megláttalak ott,
Karodba véve őt..., az új áldozatod!
Hát légy boldog eztán... az új szerelmeddel!
Légy boldog, és gyilkolj csak tovább... a mérgeddel!
Legyél hát boldog, de: tőlem messze, távol!
Mert, Drága Babám, elmondottam ezt már Néked... százszor!
Hogy ha bármikor meglátlak, s mással ölelkezel,
Addig iszom, míg meg nem őrülök... vagy talán magammal végezem!
Az élet legerősebb fájdalom-érzetét
Néked köszönhettem, elmondom hát megint
Tudod, ez akkor volt, mikor oly sok könnyet hullattam el Érted,
Midőn egyszer hazaérve mással találtalak Téged...