На обратной стороне Луны [Na obratnoy storone Luny] [Hungarian translation]

Lassan úszik át a Hold

az éji égen.

S rajta élsz te is fenn,

mit sem tudva rólam.

Megkísérlem leírni

a Hold pályáját.

Meteorit-könnyek

hullanak az égből.

Fent ülök a háztetőn,

így nincs oly messze az ég...

Ott laksz a Hold árnyékos oldalán,

s én szinte már nem is látlak.

Fent ülök a háztetõn,

és verseket suttogok…

Hátha egyszer majd, ki tudja,

meghallod te is.

Minden változik –

Na, engem kivéve.

Itt ülök fönn, szélben,

fagyban, hóesésben.

Itt édesebb az álom,

Itt valahogy könnyebb…

Végül is a Hold a Földtől

nincs végtelen messze.

Fent ülök a háztetõn,

így nincs oly messze az ég…

Ott laksz a Hold árnyékos oldalán,

s én szinte már nem is látlak.

Fent ülök a háztetőn,

és verseket suttogok…

Hátha egyszer majd, ki tudja,

meghallod te is.

Meteorit-könnyek

hullanak az égből.

Valahogy olyan fura

a szívverésem…

Tudom, megtörténhet,

ha csak száz évente egyszer –

lepillantasz onnan

s észreveszel engem.

Fent ülök a háztetőn,

így nincs oly messze az ég…

Ott laksz a Hold árnyékos oldalán,

s én szinte már nem is látlak.

Fent ülök a háztetőn,

és verseket suttogok…

Hátha egyszer majd, ki tudja,

meghallod te is.