Hiába kínoz az álom, éjszakákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát, ennek a
Különös lénynek, aki nem véletlenül
Szolgálja a fényt és közben ugyanúgy repül,
Mint egy igazi golyó kijön a csőből
És emberi húsba ér, ahogy a gyerek sír a bölcsőből
Ha fázik, ha enni kér
Látod, így lettem én is
Beteljesült az álom
Nem akartam és mégis valahogy
Túlélem a halálom
A fejed fölött az ég de a választ még se onnan várd
Hunyd le a szemed néz szét belül
Valaki szól hozzád
Hiába kínoz az álom éjszakákon át
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
Különös lénynek, aki itt bent énekel
Ahogy a füst el száll a szélben én is
Ugyanúgy égek el
A fejed fölött az ég de a választ még se onnan várd
Hunyd le a szemed néz szét belül
Valaki szól hozzád
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél, ami a végén vár
Addig meg
Én vagyok az út, amin’ a lábad jááár
Én, én, én, én
Hiába kínoz az álom éjszakákon át,
Én akkor is megtalálom majd
Az igazi otthonát ennek a
(Különös) Különös lénynek, aki itt bent énekel
Ahogy a füst el száll a szélben,
Az ív szél ugyanúgy égek el
A fejed fölött az ég de választ még se onnan várd,
Hunyd le a szemed, néz szét belül
Valaki szól hozzád
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár
Én voltam a rajt, én leszek a cél,
Ami a végén vár, addig meg
Én vagyok az út, amin’ a lábad jár