Én az éjjel nem aludtam egy órát,
hallgattam a régi babám panaszát.
Éjfél után, sejehaj, kezdtem elszenderedni,
jaj, de bajos, ki egymást nem szereti.
Úgy meguntam ezt a legényt szeretni,
de még jobban a gyűrűjét viselni.
Csütörtökön, sejehaj, megmondom az anyjának,
köszönöm a jóságát a fiának.
Verje meg az Isten a te anyádat,
mért csinálta, hogy bolonduljak utánad.
Zúgjál erdő, sejehaj, csendülj mező, falevél,
szeresd babám, kit idáig szerettél.
Késő ősszel szállnak messze a fecskék,
szomorúan telnek tőlem az esték.
Látod babám, sejehaj, eljöhetnél egy este,
meglátnád a bús szívemet lefestve.
Szivart szívtam, megégette a számat,
más öleli az én kedves babámat.
Más öleli, sejehaj, másnak ül az ölébe,
más kacsingat a fekete szemébe.
Széles a viz, keskeny a hid felette,
Rólad babám minden gondot leveszem.
Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz,
Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus.