És most, hogy közeleg a vég,
s szembenézek az utolsó függönnyel.
Te p*csa, nem vagyok b*zeráns!
Elmondom a tutit, amiben biztos vagyok...
Olyan életet éltem, ami teljes.
Bejártam minden egyes országutat.
És még, mindemellett...
mindezt a magam módján tettem meg!
Megbánás, nos, volt néhány,
de olyan kevés, hogy kár megemlíteni.
Megtettem, amit meg kellett tennem
és kivétel nélkül mindent megcsináltam.
Minden hites pályát megterveztem,
s az összes óvatos lépést az ösvényen.
És még, mindemellett...
mindezt a magam módján tettem meg!
Voltak pillanatok, biztos tudod,
mikor a b*száson kívűl nem volt mit csinálni.
De ha kétség merült fel,
belőttem magam és kirúgtam a p*csába.
Szembenéztem a fallal és a világgal.
És megtettem maga módján!
Nevettem és csaltam.
Megkaptam az adagom, az én kis löketem.
És most a könnyek hullanak
én meg k*rva jól szórakozom!
Arról, hogy megöltem egy macskát,
annyit, hogy legalább nem b*zis módon tettem.
Ó ne, ó ne engem...
Én a magam módján tettem meg!
Mi jár a kölyöknek, mije van neki?
Mikor olyan cipőben kell járnia és nem tudja
kimondani azt, amit igazán érez?
Csak olyannak a szavait, aki letérdel.
A felvétel pörög, megb*sztam egy tagot.
És megtettem a magam módján...