Érezve az új nap fájdalmát,
Elfutok, ahogy hallom az üres hangokat,
Olyan, mint egy halálos szorítás a szétszórt elmém körül.
Kegyet vesztve, nyom nélkül maradok.
Hosszú az unalmas napokért,
Hosszú a reménnyel telikért,
Ne vádolj a múltbeli hibáimért.
Gyűlölettel tele élek, kibaszott gyűlölettel.
Ezek a percek (a percek) melyeket elvesztegettünk (elvesztegettünk),
Harcolva, hogy megtaláljuk a megmentőnk.
A lelkek (a lelkek), melyeket megmentünk (megmentünk),
Merészen a veszélyben élünk.
Ohohohohoh ohohohohoh
Ami elveszett most meglesz,
Ez az esküm!
Beszélj a szégyenletes végtelen düh nevében,
De én az igazságra gondolok, s közben megőrülök.
Mint egy bomba mely ketyeg, miközben a szívem ver.
Azzal megyek a sírba, amit mondtam.
Hosszú az elvesztegetett időért,
Hosszú az ártatlanságomért,
Szóval, mond a nevem mikor ezt a játékot játszod,
Ha még egy napot így töltök, csak ugyanolyan maradok.
Ezek a percek (a percek) melyeket elvesztegettünk (elvesztegettünk),
Harcolva, hogy megtaláljuk a megmentőnk.
A lelkek (a lelkek), melyeket megmentünk (megmentünk),
Merészen a veszélyben élünk.
Ohohohohoh ohohohohoh
Ami elveszett most meglesz,
Ez az esküm!
Ezek a percek (a percek) melyeket elvesztegettünk (elvesztegettünk),
Harvolva, hogy megtaláljuk a megmentőnk.
A lelkek (a lelkek), melyeket megmentünk (megmentünk),
Merészen a veszélyben élünk.
Ohohohohoh ohohohohoh
Ami elveszett most meglesz,
Ez az esküm!