Mikor az üdvözülés boldogsága elér
Nem bánt a csend, és a félelem elszáll
A nyugalom vegyi módja
A hit szemben a tudománnyal
Ki féli az óra ketyegését
Hogy századok merülnek alá egy pillanatban
Fekete a múltam színe
A társadalom kíméletlenségének terméke
Jöjj, és vedd le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
Kell a hangod, hogy kitöltse az űrt
Egy altató, mi leplezi a kitaszítottságom
A szív tiszta méregtelenítése -
Mielőtt a csend tépi szét a lelkem
Jöjj, és vedd le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
Egyedül vonszolom magam
Az önmegsemmisítés ösvényén
Láncaimmal, melyek a mélybe húznak
Jöjj el éjjel
Világítsd be benső kamráim
És hagyd a fényt, mikor elmész -
Kérlek, nem menj...
Jöjj, és vedd le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
Jöjj, és vedd le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom