Megveszett a világ és nincs hol kóborolni
Ég minden lámpa, de nincs otthon senki
Eljön az idő, mikor az égre felnézel
És azt kérded, hogy „miért sírok az összes kedvenc dalomtól?”
És hogy „megy el a józan eszem?”
Józan eszem
Nincs mit veszítenem, hagyj hát békén
Ura vagyok a helyzetnek és a gyökereim erősek mint egy fának
A valóság mélyén élek, nem engedlek el
Hogy is lehetne másképp? Te vagy mindenem
Mikor felesküdtél az igazságra, a hit maga volt az ágyunk
De aztán az alternatív tények beosontak mint egy tolvaj
Eljön az idő, mikor el kell engednie az embernek az én zsinórját
És magabiztosan kinyilatkoztatni a tökéletes szellemi egészségét
Sosem kételkedve a józan eszemben
Józan eszem
Nincs mit veszítenem, hagyj hát békén
Egy dal az élet, kurta melódia
Mi harmonizál a valósággal
Jól megjártam, orvosság nincsen
Te vagy mindenem, kedves józan eszem
Néha nincs ésszerű ok az optimizmusra
Ó józan eszem, józan eszem
Nincs mit veszítenem, hagyj hát békén
Egy dal az élet, kurta melódia
Mi harmonizál a valósággal
Jól megjártam, orvosság nincsen
A világképem példa értékű
Nem engedlek el, hogy is lehetne másképp?
Te vagy mindenem, kedves józan eszem