Az a fajta lány vagyok, aki félénk
Nincs elég bátorságom megpróbálni
Belezúgtam valakibe, nem tagadhatom
És mindig azt látom, hogy a lehetőség elmegy mellettem
Bárcsak ne lennék olyan ijedt
Bárcsak egyszerűen magam lennék
Ezerszer leírtam a nevét
Szívek és mosolygós arcok a sorban
Flörtölök vele, jelet küldök neki
De csak a notebookom az, ahol ő az enyém
Az a fajta lány vagyok, aki egyszerűen hátrébb áll
A gondolataimat és az érzéseimet megtartom magamnak
Bárcsak tudná, hogy odavagyok érte
De egyszerűen elkezdek belül megijedni
Bárcsak leugorhatnék az oldalról
Az általam teremtett világba
Ezerszer leírtam a nevét
Szívek és mosolygós arcok a sorban
Flörtölök vele, jelet küldök neki
De csak a notebookom az, ahol ő az enyém
O-ó, o-ó-ó, o-ó-ó, igen
Bárcsak leugorhatnék az oldalról
Az általam teremtett világba
Ezerszer leírtam a nevét
Szívek és mosolygós arcok a sorban
Flörtölök vele, jelet küldök neki
De csak a notebookom az, ahol ő az enyém
És elmondanék neki mindent
Mikor leírom
Akkor miért nem emlékszem rá
Valahányszor, ha mellettem van
Olyan ideges leszek
Olyan bizonytalan, nem tudom, miért
Bárcsak megnyílnék és nem lennék ilyen félénk
Bárcsak leugorhatnék az oldalról
Az általam teremtett világba
Ezerszer leírtam a nevét
Szívek és mosolygós arcok a sorban
Flörtölök vele, jelet küldök neki
De csak a notebookom az...
Igen, csak a notebookom az, ahol ő az enyém