My Long Forgotten Cloistered Sleep [Hungarian translation]

Rég elfelejtett, magányos álmomban

Te és én együtt nyugodtunk békében

Vajon csak a szívem álma volt?

Most sírok, nem tudom miért

Honnan jönnek ezek a könnyek?

Senki sem tudja felszárítani ezt a forrást?

Ha rám találsz, ahogy a sötétben sírok

Kérlek szívből szólítsd a nevemet

Énekelj nekem egy pici őszi dalt

Sírd el nekem az elmúlt napok dallamát

Öltöztesd a testem fehér virágokba

Szóval a halandó nem láthatja

Hova tűnt minden emlékek?

Be kellene barangolnom ama dombokat?

Sosem pihenhet a lelkem

Míg a nevemen nem szólítasz

A nevemet mondod, szívből

Rég elfelejtett, magányos álmomban

Valaki megcsókolt, szerelmes szavakat suttogott

Ez csak a szívem vágyakozása?

Micsoda békés pillanat

Honnan jönnek ezek a könnyek?

Emlékek nélkül, miért kellene sírnom?

Sosem pihenhet a lelkem

Míg a nevemen nem szólítasz... a nevemen szólítasz

A nevem szólítasz, a lelkemhez szólsz, szívből