A nyári parkban tél honol,
A nyári parkban koncert szól,
Még csak most kezdődik el,
De kár, hogy nincs közönség,
És a zenekar befészkeli magát a hóba,
A gyapjas, üres hóba,
És a szonáta alig hallható.
Csengő hangon szól a hegedű,
Mint mikor üveg koccan üveghez,
És a trombita nem mozdul el
A hóval borított ajkaktól.
És míg a nyár nem énekel velük minden dallamot,
És nem hívogat (a nyár)
Addig a szonáta
Alig hallható.
Néha szárnyal,
Akár egy csapat kiolvadt madár.
Mi rejlik lábaid alatt,
Engedelmesen pihenve, akár a hó?
Senkiért játszanak... (nincs ott senki, aki hallhatná)
Öröm rejlik szemeikben,
De ezt mi nem érthetjük,
Mi nem segíthetünk,
És hazudnunk kell,
Újra csak elsétálunk (mellettük)
Átnézünk rajtuk,
És a szonáta
Alig hallható.