A temetési gyászhadsereg
Elkíséri a lelkem egy utazásra
Eme koporsó keskeny
A leplem megfolyt engem
A koporsómra földet dobnak
Még ha szemét, s arany is van ott
Hitehagyott, áruló, engedetlen hulla
Oly csendes, mikor kiáltani kéne
Az, aki egy szikladarab alatt végzi
Ő már csak a halálhoz tartozik
A könyvi-élet szamárfüles
Arra vágyik, hogy fedezékről-fedezékre túljusson rajta
Egy szótlan terror provokál minket
Elalszok a mondat közepén
A Föld gömbölyű
Az élet nem a folytonosság kihívása
Vagy egy csigalépcső a nirvánába*
Olyan, mint leesni a palacsinta széléről**
Az, aki egy szikladarab alatt végzi
Ő már csak a halálhoz tartozik
A Föld mélyébe - felette föld és latyak
Le lettünk fektetve - innen többé nem kelünk fel
Amíg újra - felettünk föld és latyak
Újra találkozunk - innen többé nem kelünk fel