A te távozásod az utolsó szöget is a koporsómba ütötte
Kettéválasztottad a szívemet, s ez egészen belülről emészt fel engem
Egy gyertyát gyújtok a te emlékedre
Elásom az emlékedet örökre
Az élet lángja kialudt
A néma temetőben, mindössze az én szívem ver csak
Hallok egy halk hangot, sosem foglak elfelejteni téged
A fehér koporsót föld fedi be
S a hervadt, és száraz rózsára nézek
Mely rád emlékeztet
[Elő-refrén]
A kedvedért egy tengernyit sírtam
A lesütött szemek a fény felé fordulnak
Végül mindennek vége szakad
[Refrén]
Hiába kerestem a végtelen szerelmet
Te elvetted tőlem
Vágyom rád, nem terveztem tovább élni e magányos életet
Egy angyal szárnyaira leltem, s tudom, hogyan találjalak meg újra
A te fehér felhőiden fogok hozzád repülni, s többé semmi sem fog minket elválasztani
Ez megkönnyíti a vágyódást, tudom, hogy jól vagy
A földben, békében pihensz
A világ bánata és fájdalma nélkül
Hogy tiszta kristályfolyamon vitorlázzak el hozzád
Így, követem a te nyomaidat
[Elő-refrén]
[Refrén]