Muistollesi [Hungarian translation]

A te távozásod az utolsó szöget is a koporsómba ütötte

Kettéválasztottad a szívemet, s ez egészen belülről emészt fel engem

Egy gyertyát gyújtok a te emlékedre

Elásom az emlékedet örökre

Az élet lángja kialudt

A néma temetőben, mindössze az én szívem ver csak

Hallok egy halk hangot, sosem foglak elfelejteni téged

A fehér koporsót föld fedi be

S a hervadt, és száraz rózsára nézek

Mely rád emlékeztet

[Elő-refrén]

A kedvedért egy tengernyit sírtam

A lesütött szemek a fény felé fordulnak

Végül mindennek vége szakad

[Refrén]

Hiába kerestem a végtelen szerelmet

Te elvetted tőlem

Vágyom rád, nem terveztem tovább élni e magányos életet

Egy angyal szárnyaira leltem, s tudom, hogyan találjalak meg újra

A te fehér felhőiden fogok hozzád repülni, s többé semmi sem fog minket elválasztani

Ez megkönnyíti a vágyódást, tudom, hogy jól vagy

A földben, békében pihensz

A világ bánata és fájdalma nélkül

Hogy tiszta kristályfolyamon vitorlázzak el hozzád

Így, követem a te nyomaidat

[Elő-refrén]

[Refrén]