Egy fiú a gyötrelemből, a lélek embere,
Boldogtalanságban üzletelt a magányos élet útjáért.
Az évek kegyetlenek voltak neki nem,
El fogja őket engedni.
Ébren fekve próbálja megtalálni az embert belül a táskája zsebében és menekülni erről a világról.
Soha nem voltam így szétszaggatva egész életemben,
Látnom kellett volna a közeledtét.
Soha nem éreztem ilyen reménytelenséget,
Mint ma éjjel.
Nem akarom többé ezt tenni, tovább megyek.
Megakarta váltani a világot, mindenre érdemessé tenni.
Úgyhogy tollat és papír ragadott és kiözönlött minden belülről.
Elolvasta a jelenetet és kicsomagolta az embert amivé vált.
Lassan de biztosan egy gyors útvonalon zuhan a sírjába.
Soha nem voltam így szétszaggatva egész életemben,
Látnom kellett volna a közeledtét.
Soha nem éreztem ilyen reménytelenséget,
Mint ma éjjel.
Nem akarom többé ezt tenni, tovább megyek.
Nem tudom elhinni, ilyen messzire kerültem ennyi idő alatt
És mégis egymagam harcolok
Ha levegőhöz jutok nem szeretnék többé lélegezni, úgyhogy csak
Tudd:
Soha nem voltam így szétszaggatva egész életemben, nem tudom elhinni hogy engedem magam összetörni.
Soha nem voltam így szétszaggatva egész életemben,
Látnom kellett volna a közeledtét.
Soha nem éreztem ilyen reménytelenséget,
Mint ma éjjel.
Nem akarom többé ezt tenni...
Soha nem voltam így szétszaggatva egész életemben,
Látnom kellett volna a közeledtét.
Soha nem éreztem ilyen reménytelenséget,
Mint ma éjjel.
Nem akarom többé ezt tenni, tovább megyek.
Egy fiú a gyötrelemből, a lélek embere,
Boldogtalanságban üzletelt a magányos élet útjáért.