Morning Sun [Hungarian translation]

Mennyire becsülöd a reggeli Napot

Egy hosszú, álmatlan éjszaka után?

Mennyi csillagot adnál a Holdnak?

Látod azokat a csillagokat onnan, ahol vagy?

Süt az elveszettekre és a legmagányosabbakra (is)

Azokra akik nem tudnak túljutni ezen.

Mindig többet akarsz, mint (amit) az élet (nyújt)

De most elment az étvágyad

Üzenj a trubadúrnak

A világ nem szeret többé téged

Mondd meg nekem, mennyire becsülöd meg a felkelő Napot?

Bennragadni a szivárványban

Akár veled is előfordulhat

Mert én közel vagyok ahhoz (a helyhez) ahol te vagy

Olyan helyekre vetődtem, amit sosem láttál

Ezek mind annyira családiasnak (intimnek) tűnnek

Mintha csak azért küldték volna őket, hogy megöljenek téged.

Ez nem tartja vissza az asztronautát

Lebegni az űrben csak egy gondolat

A reggel egy csodát hoz

Az este történelmet csinál belőle

Mondd meg hát, mennyire tudod becsülni a felkelő Napot.

És a részegítő vidékies nyugalom

Tudod, hogy sajnálatos módon tűnt tova

Ez gyalázat (volt), Sosem tudtam a nevét

Bárcsak minden reggel ott ülne ő,

Nézve a felkelő napot

Mennyire becsülöd meg, hogy felkel a Nap?

Számomra ez unalmas volt

Minden amit akartam a világ volt,

És te voltál a csillag ami napként bevilágította

Ne pazarold tovább az idődet,

mert nincs célszalag

És nem látsz semmit,

Nem csak szerelmet nem, de semmit.

Az éjszaka hozza elő az embert belőled

A megkésett csoda érzetét

A reggel titokzatosságot hoz

Az alkony történelmet csinál belőle

Ki vagyok, ki értékelem a felkelő Napot?