Összetörtem, hallasz engem?
Vak vagyok, mert te vagy minden, amit látok,
Egyedül táncolok,
Hogy a szíved érzése megforduljon.
És ahogy az ajtód felé sétálok,
A szemeimet a földre szegezem,
Mert nem tudok a szemedbe nézni, és azt mondani:
Mikor karjait kitárja, és közelebb húz magához,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni, yeah,
Mikor átölel,
Legbelül meghalok,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni,
Ennél jobban tudlak szeretni.
Ha hangosabb lennék, meglátnál?
Lefeküdnél
Karjaim közé, és megmentenél?
Mert mi ugyanolyanok vagyunk,
Te megmentettél,
S mikor elhagysz, ez megint elmúlik.
Aztán meglátlak az utcán,
Az ő karjaiban,
Legyengülök, a testem a térdemre borul,
Imádkozom.
Mikor karjait kitárja, és közelebb húz magához,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél is jobban tudlak szeretni, yeah
Mikor átölel,
Legbelül meghalok,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél is jobban tudlak szeretni, yeah.
Sosem mondtam el neked,
De most arra kérlek, hogy maradj
Egy kis időre a karjaimban,
És ahogy lehunyod szemeid ma este,
Imádkozom, hogy meglásd a fényt,
Ami a csillagok felett ragyog.
(És azt mondom)
Mikor karjait kitárja, és közelebb húz magához,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni,
Mert ennél jobban tudlak szeretni, yeah.
Mikor átölel,
Legbelül meghalok,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni, yeah.
Mikor karjait kitárja, és közelebb húz magához,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni.
Mikor átölel,
Legbelül meghalok,
Úgy érzem, ez nem helyes,
Mert ennél jobban tudlak szeretni,
Ennél jobban tudlak szeretni.