Összetörtem, hallasz engem?
Vak vagyok, mert egyedül csak téged látlak
Egyedül táncolok, imádkozom,
Hogy a szíved egyszer csak meggondolja magát,
És ahogy sétálok az ajtótokhoz,
A fejem találkozik a padlóval,
Mert nem tudok a szemedbe nézni és azt mondani,
Mikor kitárja a karjait és szorosan ölel téged ma este,
Az egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mikor mellé fekszel,
Én talán egyszerűen meghalok belül,
Ez egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Ennél jobban is tudnálak szeretni
Ha hangosabb lennék, észrevennél engem?
Mellém feküdnél
A karjaimba és megmentenél engem?
Mert mi egyformák vagyunk
Te megmentesz engem,
Ha elhagysz, akkor eltűnik újra,
És mikor látlak az utcán,
Az ő karjaiban, elgyengülök,
A testem cserbenhagy, térdre ereszkedem,
Imádkozom,
Mikor kitárja a karjait és szorosan ölel téged ma este
Az egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mikor mellé fekszel,
Én talán egyszerűen meghalok belül,
Ez egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Sosem tudtam ki mondani ezeket a szavakat,
De most arra kérlek, hogy maradj
Még egy kis időre a karjaimban,
És mikor lehunyod a szemed ma este,
Imádkozom, hogy meglásd a fényt,
Ami a csillagokból árad fentről,
(És azt mondom)
Mikor kitárja a karjait és szorosan ölel téged ma este
Az egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mikor mellé fekszel,
Én talán egyszerűen meghalok belül,
Ez egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mikor kitárja a karjait és szorosan ölel téged ma este
Az egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Mikor mellé fekszel,
Én talán egyszerűen meghalok belül,
Ez egyszerűen nem jó érzés,
Mert ennél jobban is tudnálak szeretni,
Ennél jobban is tudnálak szeretni